Kosár
0
0 Ft
Aurora P. Hill
2026.01.17
Már az iskolai tanulmányaim alatt is történeteket írtam. Órák előtt, után, szünetekben, amikor csak időm volt rá. Már akkor is szerettem kilépni a valóságból, és egy kitalált világba menekültem a napi feladatok elől.
Tizenhat éves voltam, amikor tudatosan írni kezdtem. Rövid idő alatt több kéziratom is született, amikben nagy szerepe volt a fantáziának, a romantikának, a karakterek közti fellobbanó, lassan szövődő érzelmeknek. Ezek a történetek azonban egytől egyig a fiókban végezték. Akkoriban csak saját szórakozásomra írtam, és csak egy nagy álomnak hittem, hogy egyszer mások is olvashassanak tőlem bármit.
Elért egy kőkemény írói és olvasói válság, ami tíz évig tartott. Úgy éreztem, sosem lábalok ki belőle, pedig próbálkoztam. Egy ideig másra terelődött a fókuszom: külföldre költözés (2009 óta Ausztriában élek), munka, végül családalapítás.
Aztán jött 2020. Ausztriában sokszor volt Lockdown, és két kicsi gyerekkel, férjjel hetekig bezárva kezdtem becsavarodni. Próbáltam ezt-azt, de még mindig üres voltam. Egyik nap eszembe jutottak a kéziratok, és mintha valaki egy reflektort kapcsolt volna a fejemben. Azonnal tudtam, mit akarok.
Írni!
Onnantól kezdve, mint egy megszállott, olvasgatni kezdtem egy akkor tizennyolc éves kéziratot, a jelenlegi Serbeniai Krónikák első (többszörösen javítgatott, átírt) változatát. A férjem osztrák, így nem beszél magyarul. Mégis mellettem állt, és valójában neki köszönhetem, hogy bíztam magamban annyira, hogy vágjak bele a kiadásba.
Fogalmam sem volt, hogyan kell könyvet kiadni. A családban nincs senki, aki segíthetett volna, így hónapokat töltöttem kutatással, videók nézegetésével, és próbáltam beleásni magam a hazai kortárs irodalomba.
A magánkiadás mellett döntöttem. Mindent egyedül csináltam. Az internet segítségével az egész folyamat online zajlott, ami valahol előny, de máshol hátrány volt.
Azóta négykötetes szerző lettem, és büszkén gondolok vissza az elmúlt évekre. A kezdeti kétségeim egyre inkább elhalványultak, és végre elhittem, hogy ha valamit szeretnék, akkor azt meg tudom valósítani. A Serbeniai Krónikák sokat adott nekem mind szakmailag, mind emberileg, és rengeteg barátot, ismerőst hozott magával.
Vannak ötleteim, amiket szeretnék megvalósítani. A történeteimben nagy hangsúlyt fektetek az érzelmekre, a hiteles, emberi interakciókra, és bár némelyik nem létező világban játszódik, fontosnak tartom a kapcsolatot a valósággal. Karaktereim mély érzelműek, gondolkodó és cselekvő alakok, akiket szeretettel és megértéssel kísérek az első sortól az utolsóig.
Remélem, a soron következő történeteim is meggyőzik az olvasókat, hogy érdemes magyar szerzőktől olvasni.
Meglátjuk, mit hoz a jövő. Hiszek a vonzás törvényében.